* * * * *
Vegyél neki praxinoszkópot ITT!
* * * * *
.
*****
2010. dec. 11. /
2010. dec. 3. / Címkék: Bécs, FRIDA KAHLO
FRIDA KAHLO, BÉCSI ADVENT
"Asszonyom neve tőrrel átszúrt ostya"
André Breton: A szabad társulás
André Breton: A szabad társulás
Vasárnap, Bécs, Frida Kahlo kiállítás, sorbanállás. Előttünk szlovák egyetemista lányok, előttük magyar egyetemista fiuk, mögöttünk szlovák egyetemista lányok, mögöttük magyar nyugdíjasok, káundká sorminta... Online tickettel 3/4 - 1 óra, utcáról 2,5 óra, állunk a hidegben, forraltbor, töpörtyűkrémes kenyér.
Trockij, Riviera, Breton |
Valami nehezen körülírható, utolsó (utáni?) pillanat érzése...
"azt mondta elmész KASIKÁM és én elszáradok a
pódiumokon s nádler ur mázolmányaiban"
Kassák Lajos: A ló meghal a madarak kirepülnek
Tweet
/ Címkék: karácsonyi vásár
JOOBILI: A 10 LEGJOBB
A 10 legjobb karácsonyi vásár a Joobili szerint, nemsokára beszámoló Bécsről, ne menjen sehova, maradjon velünk!
Tweet
2010. nov. 25. / Címkék: kürtös kalács, pompos
EGYSZÓVAL: VÖRÖSMARTY TÉR!!!
Kétségtelen, hogy a karácsonyi vásár vonzereje ebben is rejlik. Forralt borozó szerelmespárok, egy-két pálesz meló után, egy kis élet, nyüzsi a reménytelenül hosszabbodó estéken, hozzá egy kürtös a faszénről, pompos a kemencéből, hát ja, otthon ilyet nem lehet...
Szeretjük ezt, szeretjük a Vörösmarty teret...
Eszem-iszom kategória a FACEBOOKERon
klikk ide
Egy kis szakmázás. Ugye látjuk, hogy a Töki Pompos kvázi köznév, a tejbegríz, bundáskenyér, macifröccs társaságában, mint a xerox meg a neszkávé?!!
A brandek közül olyan régi, nagynevű intézményeket előz meg, mint a Daubner, és símán veri a nem csak színvonalas, de kimondottan web2 kompatibilis MÁK Bistro-t!
Gratula!
Tweet
2010. nov. 21. / Címkék: forralt bor, pompos
KARAVÁN FAMILIA
Ki itt a legény?
Ma 5 órakor Karaván Familia!
Forralt bor, töki pompos! Gyertek!
Tweet
2010. nov. 20. / Címkék: krampampuli, pálinka
MEGKEZDŐDÖTT A KARÁCSONYI VÁSÁR
Hát-tal mondatot nem kezdünk...
... szóval, hát én nem tudom ilyentájt, karácsonyi vásár idején, hányszor mentem végig a Deák Ferenc utcán, a metrótól a Vörösmarty-ig, elég ha annyit mondok, volt hogy naponta többször. Ez mindig ilyen kényszerű kellemetlenség, zokniárusok, nejlon alól kikandikáló matrjoska babák, miegymás, az ember tudata beszűkül, szedi a lábait, húú de hosszú...
Nem lett volna ez másképp tegnap se, nagy levegő, fordulunk a Deákról, és uppsz, feldíszített millenáris pavilonok, placcok rendben, nagy Levi(n) éppen forraltbort főz. Most ez így hogy? Így is lehet. Nem tudtuk.
Ezekután kicsit lelassulva érünk a térre: első nap.
Az első nap semmi különös, szokásos. Az első napon mindenki kicsit fáradt, kicsit ideges, embere válogatja. Van, aki kényszeresen pakolgat, rendezkedik, átrendez. Van aki minden évben elátkozza a percet, amikor betette a lábát, de hogy ő aztán soha többet!, épp most tizenkettedszer. Az első napon Danyi Zsuzsi mindig épp onnan ment el egy perce, ahol keressük. Mondom, első nap, semmi különös.
Közben kezdődik a megnyitó, Elka, Johanna a színpadnál. Megyünk tovább, kisvártatva túl vagyunk az első pomposon. Nincs az a forraltborozó hideg, de amúgy is krampampulit iszunk, így szoktuk. Mint ahogy Győri Tamással pálinkát szoktunk inni. El is indulunk, Karcsinál kötünk ki, Frittmann cserszegi fűszeres van nála, Karcsi szól a Tóninak, Tóni a Lajosnak, ugye ebből már nem egy pálinka lesz... Első napon így megy ez.
Tónival átszaladunk a Gozsdu-udvarba, kóstolnám meg a marhaszegyet. Persze, pálinkára marhaszegy, mi más? Még egy kis krampampuli, aztán sietek vissza, mert Stylewalker Night, Apa ugye eljössz velem? Hétkor a karácsonyfánál találkozunk.
Semmi kóborlás hálisten, célirányosan az egyik butik felé, útközben veszek egy sört, még tavaszról tartozom. Apa fizet, egy felső, egy gatyesz. Aztán a butik előtt megkóstoljuk a repi bort. Ismeretlenekkel borozok, Nick Cave, Vörösmarty tér, Cseh Tamás, Vígh Mihály, régi Tilos az Á, csapongunk interdiszciplinárisan, na majd legközelebb bort kell hoznom, adósságspirál. Lehet, hogy megint egyre élhetőbb ez a város? - mélázunk...
Első napon így megy ez. Semmi különös.
Forrás
Tweet
... szóval, hát én nem tudom ilyentájt, karácsonyi vásár idején, hányszor mentem végig a Deák Ferenc utcán, a metrótól a Vörösmarty-ig, elég ha annyit mondok, volt hogy naponta többször. Ez mindig ilyen kényszerű kellemetlenség, zokniárusok, nejlon alól kikandikáló matrjoska babák, miegymás, az ember tudata beszűkül, szedi a lábait, húú de hosszú...
Nem lett volna ez másképp tegnap se, nagy levegő, fordulunk a Deákról, és uppsz, feldíszített millenáris pavilonok, placcok rendben, nagy Levi(n) éppen forraltbort főz. Most ez így hogy? Így is lehet. Nem tudtuk.
Ezekután kicsit lelassulva érünk a térre: első nap.
Az első nap semmi különös, szokásos. Az első napon mindenki kicsit fáradt, kicsit ideges, embere válogatja. Van, aki kényszeresen pakolgat, rendezkedik, átrendez. Van aki minden évben elátkozza a percet, amikor betette a lábát, de hogy ő aztán soha többet!, épp most tizenkettedszer. Az első napon Danyi Zsuzsi mindig épp onnan ment el egy perce, ahol keressük. Mondom, első nap, semmi különös.
Közben kezdődik a megnyitó, Elka, Johanna a színpadnál. Megyünk tovább, kisvártatva túl vagyunk az első pomposon. Nincs az a forraltborozó hideg, de amúgy is krampampulit iszunk, így szoktuk. Mint ahogy Győri Tamással pálinkát szoktunk inni. El is indulunk, Karcsinál kötünk ki, Frittmann cserszegi fűszeres van nála, Karcsi szól a Tóninak, Tóni a Lajosnak, ugye ebből már nem egy pálinka lesz... Első napon így megy ez.
Tónival átszaladunk a Gozsdu-udvarba, kóstolnám meg a marhaszegyet. Persze, pálinkára marhaszegy, mi más? Még egy kis krampampuli, aztán sietek vissza, mert Stylewalker Night, Apa ugye eljössz velem? Hétkor a karácsonyfánál találkozunk.
Semmi kóborlás hálisten, célirányosan az egyik butik felé, útközben veszek egy sört, még tavaszról tartozom. Apa fizet, egy felső, egy gatyesz. Aztán a butik előtt megkóstoljuk a repi bort. Ismeretlenekkel borozok, Nick Cave, Vörösmarty tér, Cseh Tamás, Vígh Mihály, régi Tilos az Á, csapongunk interdiszciplinárisan, na majd legközelebb bort kell hoznom, adósságspirál. Lehet, hogy megint egyre élhetőbb ez a város? - mélázunk...
Első napon így megy ez. Semmi különös.
Forrás
Tweet
2010. nov. 9. / Címkék: liba, menü, újbor
MÁRTON-NAP
...hát, ha valaki elég sokáig él, megéri, hogy valamilyen történelmi eseményt egyszer így kell hívni, másszor meg amúgy, különben megbüntetik, az ünnepekkel sincs ez másképp, úgyhogy én ezt részt ugornám is...
Aztán vannak másmilyen ünnepek, amikre nem kell kivezényelni integető kisiskolásokat, egyebek, az emberek megtartják, mert bejön nekik, így szokták gyerekkoruk óta, megünneplik. Na, ezekhez még a hatalom se nagyon szokott nyúlni, legfeljebb kicsit átfazonírozza, Mikulásból, Jézuskából Télapó lesz, Szent Istvánból Alkotmány, és így tovább, ezek afféle történelmi korokon átívelő ünnepek.
Na de, hogy mi a titkuk? Hát ha belegondolok, én nem szeretnék olyan ünnep lenni, ami gasztronómiailag nincs kellőképpen megalapozva! Sör-virsli, halászlé-mákos guba, malac - virsli - pezsgő, sonka - tojás - hónapos retek, na ilyen ünnep szeretnék én lenni: mondd meg mit esznek, megmondom ki vagy! Ez a vízválasztó szerintem, mert itt még az egyik legnépszerűbb tűzijátékos ünnep is csatát veszít, bizony! Kinek is jutna eszébe lemondani, bármennyire is együtt érez szerencsétlenül járt honfitársainkkal, szomszédjával, szomszédja macskájával, szóval, kinek jutna eszébe lemondani kedvenc karácsonyi mákos bejglijéről?
Szóval ünnepet csakis rendes, becsületes evés-ivásra lehet bazírozni, mondjuk ki bátran! Hát így van ez a mi Mártonunkkal is. Mert ugye hiába rendes ember, Pannónia szülöttje, hiába világhíresebb, mint a Puskás Öcsi meg a Fekete Pákó együttvéve, hova is jutna, ha nem volna ez a történet a libákkal? De van! Nyilván mindenki ismeri, beszéljünk inkább a libáról. Mert bizony, hála fejlődő gasztronómiánknak, a Márton-nap és vele a liba(evés) évről évre magasabbra szárnyal! Ha valaki még nem evett Márton-napon libát, az már nagyon éhes lehet, mert "aki Márton-napján libát nem eszik, egész évben éhezik", úgy hogy gyorsan térjünk is a lényegre...
Akik nem akarnak főzéssel bíbelődni, kiránduljanak egyet, a hagyományosabbnak mondható recept után, most néhány, számomra kedves hely libamenüjét teszem be ide:
Ha valaki egy nagyobbat szeretne kirándulni, a püspök szülővárosában most minden erről szól, egyik kedvenc éttermem a régióban a Határmenti Vigadó, ott ettem ezt a töltött káposztát a nyáron, a libájuk se marad el tőle...
Ezúton is kívánunk libában gazdag Márton-napot mindenkinek...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
* * * * *
.
* * * * *
* * * * *
Képek a térről